Hello World!
2022. október 12.
22 éve még úgy hittem lenne mit mondanom a mikrofonba, így megjártam rakat blogmotort és szolgáltatót (wordpress, tumblr, habari, posterous*), hogy mindenhol elmondhassam mit NEM tudok a világról. Becsületem szerencséjére több dolog veszett oda két évtized alatt, mint amennyi megmaradt - ironikus módon legtovább az a Twitter tartott ki, aminek alig adtam pár hetet.
Akárhogy is, az íráskényszer él és élni akar, szóval Ön most itt áll!
Az egész projekt apropója egy Tobias van Schneider cikk (via: Rakasz #295, thx kelt), avagy hogyan adtunk fel egyre többet az egyéni tereinkből, hogy végül a social monolitok személyre szabottan uniformizált tartalmain keresztül megkapjuk az illúziót, hogy immár minden ismerősünk, hír és releváns tartalom könnyedén elérhetővé vált.
Nem feltétlen sírom vissza a kort, mikor még előemberként kézzel html-t pattintottunk és css-t hegyeztünk, de az egésznek volt valami emberi, bensőséges bája, hogy nem csupán egy formanyomtatványra kirakott kép és szöveg árulkodott rólad, de a fejléc 50px-el balra tolt mangacsöcsös háttere is hozzátett valamit a mondandódhoz.
De legalább nem csak két kocsmában mondhattad el a magadét, mert eleve be se mentél olyan helyre, ahonnan fintorogva fordultál már ki kétszer - cserébe senkinek se másztál az arcába. Nyilván okkal szorult háttérbe, de széles hely az internet, sikátorokban eldugva még akadnak látogatásra érdemes helyek.
Viszont csak egy hülye megy oda kézi fűrésszel, ahol láncfűrész zúg - tartja a mondás, szóval nem hákolunk kézzel, hanem célszerszámot alkalmazunk -Publii-t minap ajánlott a Mastodonon valaki- semmi adatbázis és php, hanem generált html, aztán jól van az úgy.
Namaste!
* ezekbe rendre Kobak rángatott bele