Ez a bejegyzés eredetileg buttondown gyártósoráról esett le, ha hírlevélre íratkoznál, amott felíratkozhatsz!
but we paint green
Modern freskók
Szeretném hinni, hogy mindenkinek van olyan kisfilm az életében, amit évről-évre keserédes mosollyal elővesz, hogy nyugtázza: még mindig kiváltja AZ ÉRZÉST.
Na, nálam az Up there 13 éve ilyen - egy szakmról szól, amit bolygónk alig pár, toronyházakkal, panelekkel zsúfolt zugában lehet űzni és már ott is kihalófélben van, mert plakátot felnyalnni és molinót feszíteni egyszerűbb. A romantikát pláne erős szűrővel látni benne, elvégre New York se az a hely, ahol az ember szitáló esőben, meg tűző napon szeretne 30 méteres magasságban lógni órákon át egy falnak nyomva, de van aki tud rezonálni rá.
Nekünk európaiaknak persze nagyobb merítésünk van a falakat és plafonokat festő művészekben -egy részük még az alaptantervbe is bekerült-, de ez mit se von le Malcolm Murray filmjében látott arcok munkájának értékéből.
“they print pixels, you know… mix colors optically, little dots… blue and yellow together makes green, but we paint green”
Azon persze hosszasan lehet vitatkozni sör felett/alatt, hogy a modern kor kapkodása, az alkoholizmus, vagy a kapitalizmus a nagyobbik rossz, de itt épp összeért metszéspontban a “Perfection has it’s price” üzenet.
Ahol az Google se jár
Számomra meglepő, hogy milyen kevesen ismerik, ezért széljegyzetben a mapillary-t is letenném ide - minden hibája ellenére zseniális oldal, ha olyan helyekre szeretnék benézni egy felhasználó kezében remegő koszos krumpli optikáján keresztük, ahova a Google és Apple autó bizonyosan nem mostanába fognak bekanyarodni.
És ha már térkép, akkor széljegyzet széljegyzetébe egy repülőről készült streetview útvonal, amiről én eddig nem tudtam, hogy létező műfaj.
Pidä huolta itsestäs!
Péter